ROSENBACH JÁNOS (*Perbál, 1872. november 7.–†Bia tor bágy, 1955. január 24.) torbágyi kántortanító, iskolaigazgató.
Ősei főnemesek voltak, kik II. Lipóttól bárói rangot kaptak. Az elszegényedett nemesek a 19. században a néptanítói munkát választották hivatásuknak, s ez generációkon át hagyományozódott a leszármazottakra a mai napig. Nagyapja, Rosenbach Xavér szintén tanított Torbágyon, majd a biai járás főszolgabírója lett. Apja Perbálon tanítóskodott. Rosenbach János ott született. A négy éves tanítóképzőt Kalocsán végezte. 1893. szeptember 1. óta mint rendes tanító, 1894. március 15-étől mint kántortanító oktatta Torbágy ifjúságát. 1894-ben nősült, házasságukból 3 lány született. 1895 novemberében az ő közreműködésével és irányításával Önsegélyező Egylet, mint szövetkezet létesült. Ennek könyvelője volt. 1904 januárjában Olvasókört létesített. 1907- ben a környező falvakat is magába foglaló Temetkezési Egyletet szervezett, titkára lett. E szervezeteket tevőlegesen segítette, vezette több évtizedig. Gondot fordított a magyarosításra, de közben ügyelt arra, hogy a német népi hagyományok ne menjenek feledésbe. Egyházi énekkönyvet adott ki 1906-ban Kirchen-Lieder címmel, egyházmegyei jóváhagyás nélkül. (Az 1975-ben német nyelvterület számára készült 969 oldalas ima-énekkönyv, a Gotteslob függelékében 3-4 hazai ének szerepel csupán. Szerkesztői sajnos semmibe vették ezt az óriási hazai német nyelvű énekanyagot.) Az énekkórusok és a fúvószenekar munkájában is részt vett, bemutatókra készítette fel őket. A közszeretetben álló pedagógus 1909-tól mint igazgatótanító és kántor tevékenykedett. Az iskolaszék jegyzője, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság alelnöke és előadója, a Levente Egylet alelnöke volt. "Édes hazánk védelmében 1915. év november 15-től 1918-ig a hadtápvonalon Dalmáciában, Galíciában mint népfelkelő hadnagy vett részt." 1919 januárjában Ifjúsági Egyletet alakított. Újraszervezte a szegény, de tehetséges diákok segítésére, a tanulók ösztönzésére a háború után értékét vesztett Iskolaalapot. Gonda Ármin biai gyógyszerészről, az első jelentős adakozóról nevezte el az alapot. Rosenbach Jánost 1930. augusztus 20-án – dr. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter idején – a "Lelkes és odaadó tanítási eredmény miatt" miniszteri elismeréssel tüntették ki. 1933-ban nyugdíjazták, megszakítás nélkül 40 évig működött Torbágyon. "Szabadságon egész működése alatt nem volt. Ezen hosszú időn át hivatásával járó összes teendőinek buzgalommal, ernyedetlen szorgalommal, lelkiismeretesen megfelelt. Feddhetetlen vallás-erkölcsös viselete, feljebbvalóival szemben tanúsított előzékeny magatartásával úgy növendékeinek, mint az összlakosságnak példaképül szolgált." – áll a nyugdíjaztatásakor kiadott igazolásban. Az igazgatói pálcát veje, Fedák József vehette át. A tanári katedrát lányai, unokái is örökölték. Nyugdíjazása után vonószenekart szervezett, mellyel színdarabok zenei aláfestését adták. 1955-ben halt meg Torbágyon.