Bolha-hegy

Biatorbágyi Krónika XI. évf, 2001, Április, 10. p.

Természeti értékek Biatorbágyon VI.

 A virágtalan növények világa

 
A növényvilágot ismerő és szerető emberek, ezt a gazdag, színpompás flóravilágot, két nagy csoportra szokták osztani. Az alacsonyabb rendű, virágtalan növényekre (moszatok, mohák, harasztok törzse) és a magasabb rendű vagy virágos növényekre (nyitvatermők, zárvatermők törzse). Élnek körülöttünk olyan élőlények is, melyeket a szakemberek ma már nem sorolnak a növények közé, ilyenek az egysejtűek, baktériumok, algák (kékmoszatok) és a gombák.
A virágos növényekről már az előző számokban olvashattunk, most a hasonlóan érdekes, virágtalan növények közül a Biatorbágyon is előforduló és jól tanulmányozható zuzmók és mohák főbb fajait, és ezek jellemzőit mutatom be.
 
Zuzmók
A zuzmókat régóta hasznosítja a tudomány (elsősorban a kémia és az orvostudomány). Zuzmóból készül például a savjelzőként laborokban használt lakmusz, amely savas közegben piros, lúgos közegben kék színűre változik. Azt gondolhatnánk, hogy a zuzmó fajok elsősorban a hideg éghajlati övben terjedtek el, de a Föld más éghajlati övében, sőt hazánkban is előfordulnak. Olyan szélsőséges helyeken nő, ahol más növények csak nehezen telepszenek meg, a tundráktól a mediterrán éghajlatig, a dombságoktól a hegycsúcsokig, mindenütt előfordulnak.
Különleges felépítésük miatt nem mondhatók önálló növényeknek, hiszen a zuzmó nem más, mint több, egymással (szimbiózisban) együtt élő gomba és egysejtű alga (moszat) összenőtt telepe. A zuzmótelep gombái elsősorban a tömlősgombák (Ascomycetes) közé sorolt fajok közül valók, a felépítésében még nagy szerepet játszó algák a kékmoszatok, illetve a zöldmoszatok osztályába tartoznak.  Határozásuk csupán nagyítóval és mikroszkópos vizsgálatokkal végezhető el pontosan. Ez az élővilág egyik legszebb példája az együttélésre, a kölcsönös segítségadásra.
A gombafonalak a vízfelvételük segítségével megvédik a moszatsejteket a kiszáradástól, a moszatok viszont fotoszintézisük útján biztosítják a gombák számára szükséges tápanyagokat. Ebből az együttélésből adódóan a zuzmók ún. zuzmósavat termelnek, ezzel rögzülnek a fák kérgéhez, a sziklák felszínéhez. A zuzmósavakon kívül festékanyagokat is kiválasztanak, így sárgás, barnás, feketés, vagy vöröses színben pompáznak élőhelyükön.
Igen változatos helyeken találhatjuk meg a zuzmótelepeket a természetben tett sétáink alkalmával. Lakóhelyünk közelében a kerítésen, házfalakon is megtelepedhetnek, akárcsak a talajon, a köveken és a sziklákon, fák oldalán. Hazánkban kb. 1000 zuzmófaj elterjedése figyelhető meg. A telepek alakja szerint lehetnek: kéregszerűek, bokorszerűek vagy lombos telepűek.
A zuzmók különösen fontosak a számunkra, hiszen a legismertebb légszennyeződést jelző növények. Ott, ahol valamilyen komoly levegőszennyezés történik, vagy állandó a károsanyag-kibocsátás (például forgalmas utak, ipartelepek közelében) egyáltalán nem fordulnak elő, ezek az érzékeny növények. Különösen a levegő kén-dioxid és nitrogén-dioxid tartalmára érzékenyek, de jól jelzik a levegőben megnövekedett hidrogén-fluorid, klór, ózon, nehézfémek és radioaktív izotópok jelenlétét is. Ezért például a savas esőkben gyakori helyekről teljesen kipusztulnak.
A Biatorbágyon meghatározható zuzmók közül túlsúlyban vannak a mészkősziklákon és a kipreparálódott rétegfejeken megtelepedett szubmediterrán jellegű tarkazuzmó közösség fajai. Hasonló zuzmók figyelhetők meg a dolomiton kialakult növénytársulásokban és a homoki gyepekben is.
A Bolha-hegyen megfigyelhető például a sárga térképzuzmó, melynek sárgászöld telepei kéregszerű bevonatot képeznek a harmadidőszaki mészkősziklákon. Kis fantáziával a telep rajzolata a térképhez hasonló, innen kapta a nevét.
Az igen gyakori a Fulgensia fulgens zuzmófaj, mely a kéregtelepű zuzmók közé tartozik.
A telep kén- vagy citromsárga színű, míg a termőtestek sötétek, egészen rozsdabarna, vörös színűek is lehetnek. Mésztartalmú, kőzeten vagy talajon fordul elő.
Nyolcspórás telepekkel jellemezhető kéregtelepű zuzmó a Psora decipiens.
A halványvöröses, barnás telepű pikkelyes zuzmó spórái mikroszkóp alatt elliptikusak vagy orsószerűek, és csupán 7–9 µ (mikron) nagyságúak. Szintén mészben gazdag talajon él, így több helyen is gyakori.
 
Mohák
A mohákra gyakran egy udvari csap, vagy egy gyakran vizes fal mellett figyelhetünk fel, pedig a természetben igen fontos szerepet töltenek be. Több mohafajnak jelentős feladata van a talaj ökológiai folyamataiban, mindenekelőtt mérséklik a talaj pusztulását és az erózió folyamatát.
Fő sajátságuk, hogy a mohatelepek nagy mennyiségű vizet képesek tárolni, ezért a nedvszívó képességüknél fogva régen sebek kötözésére használták fel. Víztároló tulajdonságuknál fogva hozzájárulnak a kőzetek (pl. mészkő) talajjá mállasztásához.
A Magyarországon is gyakori mohák a zuzmóknál fejlettebb telepes növények, de még nem alakultak ki valódi szerveik. Rögzítőfonalakkal kapaszkodnak a talajba és testfelületükön veszik fel a vizet. Spórákkal szaporodnak.
Számos mohát szabad szemmel is biztosan meg lehet határozni, mások kézi nagyítóval határozhatók. Gyakori, hogy a határozójegyek csak mikroszkóppal ismerhetők fel. Hazánkban 564 mohafaj ismert. Ezek közül a következő fajok figyelhetők meg Biatorbágy területén.
Főként erdőkben látható a fatörzseken, sziklákon közönséges sötétzöld, ezüstzöld színű ciprus moha (Hypnum cupressiforme). Jellemzői, hogy a levél ér nélküli, csúcsa hosszan kihegyezett.
Köveken, mészkőfalakon nyelv alakú leveleiről ismerhető fel a fali moha (Tortula muralis). Élőhelye a háztetők, nedvesebb, árnyékosabb oldala is lehet, így a köznyelv háztetőmohaként is számon tartja őket. Levelei szőrszálban végződnek. A nedves időben barnászöld telep kiszáradva feketésbarna színűek, de egy kis eső után újra kizöldellnek.
A valódi lombosmohák közé tartozik a Ditrichum flexicaule, mely sötétzöld, kistermetű, tömött párnákat alkot. Köves, napos lejtőkön, főként a sziklagyepekben figyelhető meg.
Annak ellenére, hogy a mohák teleptestükben tárolják a nedvességet, több mohafaj szárazságtűrő, így terepi sétáink során ha a fák törzsét, vagy a földön heverő sziklákat tanulmányozzuk, megfigyelhetők e virágtalan növénytelepek. A mohákat figyelve tájékozódási nehézségeink sem lehetnek, hiszen általában a fák északi oldalán nőnek...
Kiss Gábor
 
 
Biatorbágyi Krónika, 2001, XI. évf., Február, 34. p.
 
Természeti értékek Biatorbágyon IV.
 
Természetvédelmi területünk a Bolha-hegy
 
Biatorbágy természeti értékei közül a Bolha – hegy bemutatásával folytatjuk a település egyedi tájértékeinek leírását. Ezt a talán legérdekesebb területet már több mint 15 éve vizsgálták a szakértők és természeti értékei alapján az 1978-ban létrehozott Budai Tájvédelmi Körzethez kapcsolták.
A Magyarországon létrehozott 37 db tájvédelmi körzet jellemzője, hogy olyan nagyobb összefüggő terület, melynek feladata az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag területeinek megóvása. Nagyobb jelentősége elsősorban természeti sokszínűségében valamint esztétikai és kulturális szempontból van.
A tájvédelmi körzet a hazai kilenc nemzeti park közül a Duna–Ipoly Nemzeti Park része. Az 1997-ben létrehozott nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban meg nem változtatott, olyan nagyobb területe, melynek elsődleges rendeltetése a természetes növény és állatvilág valamint földtani, vízrajzi, tájképi, kultúrtörténeti értékek védelme és ezek fenntartása.
A Bolha-hegy 1986 óta természetvédelmi terület. Mint a többi 134 ilyen hazai terület, védett értékekben gazdag, különleges jelentőségű hely és az itt található élő és élettelen természeti értékek védelmét szolgáló terület.
Ez a 60,22 ha-os természetvédelmi terület, a Százlépcső és a Csizgey-árok szomszédságában található, így kirándulásaink egyik szép állomása lehet.
A löszpuszta rét itt a Budai – hegységben védett és ritka maradvány vagy reliktum társulásnak számít. Ezért a lejtőssztyepp vegetáció és a sóskúti mészkő felszínre bukkanási helyén kialakult védett társulásnak számító szikla-gyep vegetációk jelenléte indokolta a természetvédelmi területté nyilvánítást.
Feljegyzések már 1756-ból említik, bányászati helyként. Így ez a földtani egyedi tájérték, bányászati emlék is, hiszen kezdetben itt is fejtették a szarmata mészkövet a nagy budai-pesti építkezésekhez. Többek között ebből a mészkőből épült fel, például a Lánchíd, a Margit-szigeti Fürdő, a Mátyás templom és a Vigadó épülete.
A kevés ősmaradványt tartalmazó sóskúti típusú ikrás mészkövet több mesterséges és természetes feltárásban tanulmányozhatjuk. A védettség miatt gyűjteni szigorúan tilos, azonban a mészkő-mállási formái, például a növényzetnek a mészkőfelszínre gyakorolt hatásai jól megfigyelhetők.
Számos érdekes szárazgyep társulás tanulmányozható itt, melyek közül nem egy védettséget is élvez. Ezért több figyelmet és elővigyázatos terepi viselkedést igényel az ide látogatóktól ez a természeti kincsünk. Akár a tavaszi, akár az őszi virágzási időszakban járunk erre, találkozhatunk igen értékes, ritka és védett növényekkel is.
A meredek, sziklás felszíneken képződött talaj az erózió állandó pusztító munkája miatt csak igen vékonyan tud felhalmozódni. A növények nagy része ezen a sekély talajon él, vagy a sziklarepedésekben felhalmozódott talajból tud kibújni. Így elsősorban állandósult pionír társulások telepedtek meg, melyek elviselik a szélsőséges termőhelyeket. A mészkövek gyakran többféle moha és zuzmóflórának adnak otthont. Megfigyelhető például a sárga térképzuzmó, a ciprus moha vagy a háztető moha.
Az itt kialakult lejtőssztyepp vezérnövényei a fűfélék, a csenkeszek és a tollas árvalányhajak, akárcsak a már bemutatott Százlépcsőnél.
A kunkorgó árvalányhaj mellett több védett árvalányhaj faj tömegesen fordul elő. Májustól megfigyelhető és nagy borítási értéket ad a védett hegyi-, és a hosszúlevelű árvalányhaj. Eszmei értékük 2000 Ft/tő ezek gyűjtése a védettség miatt tilos.
Fő gyepalkotók a csenkeszek (itt a pusztai és a réti csenkesz) és az élesmosófű.
Az itt felhalmozódott váztalaj tápanyagban gazdag, ezért több olyan faj is megtelepedett, mely másutt gyomnak számít, itt természetes közegben él. Tipikusan ilyen az a mezei iringó. Az alacsony növény virágzata és a szára fehéreszöld. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó „gömbös” növény, július–szeptember között virágzik. A levelek kétszeresen tövig szeldeltek. Elszáradt nagyra nőtt példányait a szél letörheti, ilyenkor a „western” filmekhez hasonló módon hordja a földön, innen kapta népies nevét: „ördögszekér”.
A tavaszi aspektusban nagy borítási értéket ad a védett tavaszi hérics, és több kutyatej faj. A színeváltó- és a pusztai kutyatej fajok jellemzője, hogy fehér, mérgező tejnedvet tartalmaznak. A virágok egyszerűek, a virágernyő soksugarú, míg a levelek szórtak. Ősszel is gyakoriak. Gyógynövényként hasznosítják őket.
Tavasszal figyelhetjük meg a kékes-lila virágú hegyi lent és a védett sárga lent.
A szakirodalomban olvasható, hogy régebben ürgéket is megfigyeltek a Bolha-hegyen, mára ezek már kipusztultak.
Számos védett nappali lepke tanulmányozható itt, többek között a nappali pávaszem, a gyöngyház lepke és a fecskefarkú lepke. Az egyenesszárnyúak közül a védett ájtatos manót figyelhetjük meg.
A sziklák között hantmadarak fészkelnek, melyek jellemző tartózkodási helye a köves lejtők, parlagföldek. Fészkét a fűcsomók közé építi és április végén, májusban költ. Főként különféle rovarokkal táplálkozik.
Az itt bemutatott természeti értékek alapján látható a Bolha-hegy gazdag természeti értéke és az a biológiai sokféleség, melynek megőrzése érdekében természetvédelmi védettséget kapott ez a terület.
A Bolha-hegy védelme elsősorban tőlünk, kirándulóktól és a településen élőktől függ. Az itt felsorolt értékek Biatorbágy kincsei közé tartoznak és jó lenne, ha minél többen megcsodálhatnák. (A legeltetés hiánya újra cserjésedéshez vezet, fokozatosan megváltoztatva a terület élővilágát.)
Szomorúan tapasztaltuk, hogy a természetvédelmi terület közelében, illegális szemétlerakót jelölt ki és használ valaki. Számos újságcikk és tudományos vizsgálat készült már az illegális szemétlerakók problémájáról. Elsősorban a talaj, a levegő, és a felszínalatti vizek védelme miatt igen veszélyesek ezek a szabálytalanul elhelyezett szeméthalmok.
Különösen itt a Tétényi-fennsíkon veszélyesek ezek, hiszen a talaj alatt lévő finomabb szemcsés mészkőrétegeken keresztül könnyen és gyorsan a talajvízbe mosódhatnak a csapadékvízzel azok a káros anyagok; vegyi anyagok, melyek a vizet elszennyezhetik és a vízbe kerülve betegségeket, vagy a gazdasági növények minőségének romlását is okozhatják. Ezenkívül több nemkívánatos rágcsáló és különféle betegségeket okozó élőlény lakóhelye lehet.
Mindenesetre az idelátogató turisták számára elég illúzió romboló hatást gyakorol a természetvédelmi terület közvetlen szomszédságában elhelyezett szeméthalom.
Kiss Gábor
 
 
Felhasznált irodalom
Farkas S. 1999. Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Budapest 10−534. p.
Bolford Gabriella–Kiss Gábor 2000. Javaslat tanösvény létesítésére Biatorbágy területén, VII. Országos Felsőoktatási Környezettudományi Diákkonferencia Abstract kötet, Debrecen 110. p.
 
Megjelent a Kiadó engedélyével.