Kedves Édesanyák! Nagymamák, Dédmamák!
Amikor ismét az édesanyák ünnepének előestjéhez érkeztünk, közhellyel kezdem: a nők, édesanyák nélkül mi, gyermekek, fiúk, férfiak, apák sem lennénk. De nem ezt a „hatalmas” igazságot akarom kimondani, amelynek az ellenkezője is igaz: apák nélkül anyák sem lehetnek a nők.
Aztán azt is mondják: az anyákat gyermekeik ünnepeljék. Erre is szükség van, én viszont most másképp, másról beszélnék, mint ahogyan fiaik, lányaik szólhatnak édesanyjukhoz.
Én most Biatorbágy egész közössége nevében nagymamáinkat, édesanyáinkat és a reménybeli édesanyákat köszöntöm és hozzájuk szólok.
”Az Isten az embert Férfinak és Nőnek teremtette” – ez teljes életünket meghatározza. Már a kislány is készülődik az anyaságra, amikor kisbabáját simogatja. Amint ő védelmet, szeretet kap anyjától, a mintát, nevelést követve ismétli gyermekkorában még játékbabájának, hogy felnőttkorban az igazinak is tudja majd ugyanezt adni. Felnövekedve is készül nemcsak tudást gyűjtve az iskolában hanem emberi kapcsolataiban is gazdagodásra törekszik. Fiútársaitól az udvarlást elfogadva, ismerkedik azokkal, akik közül kiválaszthatja kibe lesz szerelmes, ki a legméltóbb, legalkalmasabb arra, hogy kölcsönös szeretetben egész életüket együtt éljék le, akivel házasságra léphet! Természetesen az anyaságra készülve rendezett családi élete mellett okosan gazdálkodik, megszerzett tudását kamatoztatja otthonában és/vagy munkahelyén, komoly gondot fordítva egészségére is. Erőnléte, ápoltsága, csinossága mellett arra is gondol, hogy ne dohányozzon és csak igen mérsékelten fogyasszon legfeljebb enyhén alkoholos italokat.
Az anyaságra való felkészülés után várható a tényleges anyaság. A házastárssal megélt testi-lelki önátadás öröme után az új élet megfogamzása kilenchónapos várandós állapotot eredményez.
Ekkor válik nyilvánvalóvá először, hogy az anyaság áldás és teher együtt. Nehéz különválasztani – de általában megcselekszik: ünnepélyes helyeken és alkalmakkor az áldott állapotról szólnak, míg hétköznapokon (ebből van a több) a terheket hangsúlyozzák. Nem tagadjuk, hogy a fogamzás után az anya szíve alatt növekvő magzat új, szokatlan helyzetet teremt az anya számára, pillanatok alatt feloldódik a gyermek megszületésének örömében és a remény beteljesülésének nyugalmában.
És akkor új élet kezdődik – nemcsak a megszületett gyermek számára, hanem az édesanyáknak, édesapáknak is. A fogamzástól csak kilenc hónapig kellett várni a születésig, ezután 25-ször, 30-szor annyi idő kell a már csak képzeletbeli köldökzsinór elvágásáig, amíg a már felnőtté vált gyermek ismét elszakad édesanyjától, szüleitől. Most még nehezebb megtenni, hogy miközben teljes szívével ragaszkodik „lelkéből lelkedzett gyönyörű magzatához”, arra nevelje, hogy „elhagyja apját, anyját és máshoz csatlakozva” saját, önálló, szüleitől független életet élhessen. Nehéz különbséget tenni a kisebb és nagyobb jó, a rövidebb vagy hosszabb távon kényelmes vagy hasznos cselekedetek között. Miközben kényeztetné és megesne szíve gyermeke fáradtságán, mégis tanulásra készteti, kényszeríti, hogy iskolai feladatainak megfeleljen. Amikor videót nézne vagy számítógépes játékaival szórakozna a gyerek, az anya mégis – noha maga egyedül könnyebben elvégezné – gyermekét a háztartásban a ház körül munkára fogja: hiszen felnőttként neki is csinálnia kell majd. Amikor gyermeke az ágyon heverészne, társai közé küldi labdázni vagy kirándulni, mert mind társas kapcsolataira, mind egészségre szüksége lesz, hogy felnövekedve teljesebb életet élhessen. És mert mindehhez a gyengéd szívű anya nem elegendő, mellette áll a férj és apa, hogy kettőjük és közös életük példája is hozzájáruljon gyermekük, gyermekeik neveléséhez.
A véget nem érő anya-gyermek kapcsolat új dimenziókat kap a gyermekek családalapítása után. Megjelenik a meny és a vő, megszületnek az unokák. A nagymama, a nagyszülők bensőségesebb, ünnepélyesebb – mert nem a mindennapos felelősséggel járó – kapcsolatba kerülnek unokájukkal. Talán úgy is fogalmazhatunk: ők már szabadon kényeztethetik őket. Persze ezt csak úgy teszik, hogy a szülők nevelési elveivel, gyakorlatával ne kerüljenek összeütközésbe. Amint már felnőtt, családos gyermekeik is figyelemmel kísérik idős, gyakran beteg szüleik sorsát, és amikor, illetve amivel szükséges, segítik őket, látogatják őket és beszélgetnek velük, elvégezve egyúttal az apró ház körüli teendőket is.
Ugye így éljük életünket az édesanyákkal itt Biatorbágyon? Remélni szeretném, hogy ha az itt vázoltakhoz képest a valóság mégis eltérést mutat, az csakis a véletlen műve lehet.
Ezért tehát ismételten szívből köszöntöm az édesanyákat – minden korosztályban: a gyermeket, unokát felnevelt vagy nevelő nagymamákat, a gyermekes ifjú édesanyákat, és az anyaszerepre még csak vágyakozó, készülődő fiatalasszonyokat, tiszta szívű leányokat!
Anyaságuk kiteljesítéséhez felajánlom a férjek, nagyapák, apák, vőlegények és udvarlók segítségét is mindannyiunk nevében és gyermekeik nevében is kérem, hogy Isten áldása kísérje végig életüket!