2011. február 22.-én délután a biai református temetőben temettük el a 76 éves korában elhunyt Novozánszky Ferencné Szegfű Mária Zsófia tanító nénit.
1935. február 16.-án született Bián, családjuk első gyermekeként, akit később még 2 lánytestvér követett. Misi bácsi, a családfönntartó édesapa főmolnár volt. Ahol munkát kapott, oda követte az egész család, így kerültek Hercegfalvára, ahol az iskoláit még az elemiben kezdte meg, de az iskolarendszer időközbeni változása miatt már az általánosban fejezte be. Bár kislányként az orvosi pályáról álmodott, mégis a Székesfehérvári Tanítóképzőbe jelentkezett, amit 4 év után 1953-ban jó eredménnyel zárt.
Pályakezdése nem volt könnyű, hiszen a családtól távol, Tatárszentgyörgyre került. Egy év múlva áthelyezték a biai iskolába, ahol 1990-es nyugdíjba vonulásáig tanított. A mai pályakezdők számára elképzelhetetlen, akkor hétköznapi feladatot kapott, egy 40 fölötti létszámú másodikos fiúosztály osztályfőnökségét. Kiegészítésként meg kellett szerveznie a napközit, és néhány évig a konyhai adminisztrációt is ő végezte.
Azon kívül, hogy nővéremnek és nekem is 2-2 évig volt az osztályfőnökünk, a legmaradandóbb emlékem róla a könyvtári tevékenysége volt, amit 1974-es házasságkötéséig és Budapestre költözéséig végzett. Nekünk ő volt a csupa nagybetűs KÖNYVTÁROS, aki oda tudta vonzani a bakfis lányokat, a szeleburdi, inkább focizni vágyó fiúkat, és olyan, szinte személyre szóló olvasmányokat ajánlott, amelyek az akkori gyerekeket megfogták és a könyvolvasáshoz szoktatták. A könyvtár egyúttal kis klubként is működött, jártak oda idősek is, sokszor csak beszélgetni. Az oda érkezők Marika nénit nem csak olvasni látták, hanem kézimunkázni, kötni, horgolni. Még ma is megvan egy-két nővérem által készített sál, terítő, pulóver, keresztszemes futó, lerajzolt minta, amelyek Marika néni eredményes ráhatását dicsérik. A könyvtár vonzását növelte az is, hogy ott vehettünk mozijegyet a biai moziba egy-egy akkor futó indiános, vagy egyéb kalandfilmre.
"Aki a gyermekek lelkében horgonyozta le írói dicsőségét, igen bölcsen cselekedett, emléke jó helyen van." – írta Molnár Ferenc. Szegfű Mária tanító néni volt az, aki ennek szellemében az érdeklődést felkeltette az olvasás iránt, és mint szakértő révkalauz a hajót, jó érzékkel fönntartotta és irányította a kikötő szűk öblétől a könyvek tengere felé, ahol már nélküle is biztosan hajózunk.
Egy egyént és közösséget alakítani tudó ember ment el közülünk. Nyugodjon békében!
Kecskés László