„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versével nyitotta meg november 17-én Horváth Imre a Biatorbágyi Fotóklub vezetője azt a kiállítást, amely Biatorbágy első országos fotópályázatának 83 alkotását tárja a látogatók elé a Faluházban.
A pályázat „kötetlen” – az ország bármely tájáról érkező alkotók fotóit befogadó, és „biatorbágyi” – a város és környéke fotósainak képeit váróan került kiírásra. A tárlat ötven pályázó 296 művéből válogatottan nyílt. Baán Katalin a Magyar Fotóművészek Országos Szövetségének alelnöke, fotóművész a művészet iránti alázatot és szeretetet vélte felfedezni a kiállításon. Mint mondta: a fotók a kezdet és vég határvonalai között az élet csodáját, mindennapi szépségeit, felejthetetlen pillanatait villantják fel az örök emlékezetbe vésve. A szakember méltatta a kiállítás egységes, kerek egészet sugárzó formai és tematikai megvalósítását.
A Biatorbágyi Fotóklub idén ősszel nyerte el a 2012. év alkotóművészeti csoportja címet. A díj a hivatalos ceremóniát mintegy megismételve az egyesület tagjainak jelenlétében ez alkalommal került jelképesen átadásra. A „hazai” alkotók 37 képe a művelődési ház kiállítótermében, míg az „idegenből üzenők” 46 fotója az előcsarnokban tekinthető meg. A biatorbágyiak közül Róna Péter – Róna Szilvia harmadik díjat nyertek a befagyott halastavon korcsolyázókról készült felvételükkel. Győrik Ferenc a biai református temetőben található Szent kereszt- kápolna romját és az előtte álló szovjet katonai sírokat örökítette meg. „Őseink és hőseink” című, a csillagok járását is érzékeltető fotómontázsa, a kiemelt alkotások közé került.