Autóbalesetben meghalt ifjabb Ébner Tibor, a Bethlen Gábor utcában lakó fémöntő kisiparos. A hír ilyen szűkszavú, szikár, a mögötte álló ember annál színesebb – ezért fölkavaró. Ifj. Ébner Tibort február 9-én (szombaton) 13.00 órakor a biai temetőben helyezték végső nyugalomra.
„Ha bensejében derűs az ember, akkor a világ is kifényesedik körülötte …” /Kassák Lajos/
Közismert ember volt. Közismertségét felmenői és kiterjedt rokonsága megalapozta ugyan, de mit sem ért volna mindez a személyes hozzátétel nélkül. Sugárzó személyiségéből szerencsére nem csak családjának, üzletfeleinek, iskolatársainak jutott, hanem amiatt, hogy közéleti szerepet is vállalt (gyermeknapi rendezvények, bálok, koncertek szervezése), Biatorbágy szélesebb közösségei is részesedhettek. Mecénása, és évekig kiadói munkatársa volt az 1991 januárjában induló helyi újságnak, a Biatorbágyi Krónikának, valamint alapító tagja a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítványnak. A város (akkor még nagyközség) ezt jutalmazta 1991-ben a „Biatorbágy Nagyközségért” kitüntetés neki ítélésével.
Általános iskolás évei alatt kézilabdázott, beállóst játszott. A sportban szerzett keménységre, kitartásra szüksége is volt, mikor súlyos betegséggel küzdött, de akkor is nyert. Tibort sosem láttuk vesztesként. Sikeres volt vállalkozóként, irigylésre méltó szép családjáért talán azért is, mert életét a derű kísérte, ami Hemingway szerint az élők halhatatlansága.
Isten veled, Tibor!