Szomorúan, fájdalommal fogadtuk a hírt: 2013. április 7-én, életének 83. évében elhunyt Pintér Józsefné. Teri néni a békét, a csendes nyugalmat és a biztonságot adó szeretetet nyújtotta sokunk számára. 1954-től nyugdíjazásáig a Bajcsy-Zsilinszky utcai intézményben dolgozott- előbb óvónőként, majd helyettesként, végül vezetőként. Kiváló szakmai munkájáért 1985-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, majd több évtizedes példamutató szolgálatáért 1995-ben Pedagógus- díjat kapott.Pintér Józsefné 1930. július 27-én született Biatorbágyon.
1951-ben végzett a budapesti Brunszvik Teréz Óvónőképző Intézetben, pályafutását Törökbálinton a Baross utcai óvodában kezdte.1954-ben került Biára, nyugdíjazásáig a Bajcsy-Zsilinszky utcai intézményben dolgozott- előbb óvónőként, majd helyettesként, végül intézményvezetőként. Szelíd, csendes lénye hitéből fakadó, szigorú erkölcsi alapokon nyugvó nevelői örökséget hagyott ránk. Kiváló szakmai munkájáért 1985-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, majd több évtizedes példamutató szolgálatáért 1995-ben Pedagógus- díjat kapott.
Óvodás korunkból őrizzük a kedves kis versikéket, meséket és dalokat, melyek egész életünkre támpontként, útravalóul is szolgáltak. De néhányan magunkban hordozzuk azokat a jótanácsokat is, melyekkel pedagógus-pályánk kezdetén segítette -néha bizony csetlő-botló- próbálkozásainkat.
Sosem szakadt el teljesen az óvodától.
Nyugdíjasként is örömmel jött közénk, s egy-egy verssel, nekünk szóló igével készült ezekre az ünnepi alkalmakra. Őszintén tudott velünk örülni, mindenkihez volt néhány kedves szava.
Néhány éve már erőt vett rajta a betegség, de szelíd mosolya, hite és elfogadó, csendes szeretete a nehéz időkben is megmaradt. Szakmai múltja, családi és közösségi élete példa lehet mindannyiunk számára.
„Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell,
S akit szeretünk, azt nem feledjük el…”
( Shakespeare)
Nyugodjon békében.
-ovi- (Palovics Teréz)