Búcsú Környei „honvédtől”

Elhunyt idősebb Környei István. Az 1920. január 13-án született férfi, atléta, honvéd, géplakatos, családapa, önéletíró, író és verselő Biatorbágy méltán közismert és szeretett személyisége volt. A család gyászában településünk egésze osztozik, az önkormányzat saját halottjának tekinti.

Idősebb Környi István életének II. világháborús szakasza a Kráter könyvkiadó jóvoltából Katonasors címmel jelent meg. A három kötetes honvédnaplóban Pista bácsi részletesen beszámol fegyveres szolgálatának eseményeiről attól kezdődően, hogy 1941-ben „önként” jelentkezik és besorozzák címzetes honvédnek, egészen addig, amíg 1945 januárjában tizedesi rangból leszerel és visszatér a Biai civil életbe. A 2. gépkocsizó lövészzászlóaljban, a gyorshadtestnél naponta írt jegyzeteit a hatvanas évek elején kezdte sajtó alá rendezni a háborús bajtársainak tett ígéretét betartva. A fronton rábízták rajnapló vezetését. Eskü alatt fogadták meg egymásnak, hogy amelyikük élve kijut a ruszki pokolból, az a jegyzeteket könyv formában is megjelenteti. Talán Környei István honvéd a lövészárokban, majd a háborús batyujában több száz oldalnyi jegyzettel otthonába visszatérve, maga se gondolta volna, hogy e fogadalom beváltására csak a 21. században kerülhet sor. Feljegyzéseit a padláson rejtegette, és apránként dolgozta fel. Az adatokat emlékezetből felidézett párbeszédekkel, élményszerű leírásokkal egészítette ki. Előbb írógéppel, majd a nyolcvanas évektől számítógéppel dolgozott. Az első kötet végül 2007-ben jelenhetett meg, a második, harmadik 2008-ban és 2009-ben került kinyomtatásra. Nem csak István bácsin múlott, hogy ily megkésve. Ideje nagy részét 1980-ig a dolgos hétköznapok foglalták le.
Kenyérkereső munkája mellett négy gyermeket nevelt, iskoláztatott és indított el a nagybetűs életbe. Jó néhány atléta is felcseperedett edzői kezei alatt, tanította a géplakatos mesterséget, és a zord háborús emlékek mellett lírai és helytörténeti írásokat is papírra vetett. Gondolatok című válogatott költeményeket és napló részleteket tartalmazó kötetének első versét 16 évesen költötte, az utolsó 2004-es keltezésű. A biatorbágyi Peca-tó és a Sporthorgász Egyesület 1952-1970-ig terjedő történetét az 1990-ben megjelentetett Biatorbágyi Horgász Krónikában meséli el. Tolla nyomán, a kortörténeti dokumentumokon, adatokon túl bepillantást nyerhetünk egy formálódó civil közösség életszerű mindennapjaiba is. Ez utóbbi könyvével az 1991 évi Pest megyei „helytörténeti-krónikaíró” pályázaton 500 forint értékű jutalmat nyert. 2008-ban „Fedák József Testnevelési és Sport Díj” kitüntetésben részesült.