Október 6-a a nemzeti emlékezet egyik legszomorúbb, mégis legfelemelőbb napja: az Aradi Vértanúk Emléknapján mély tisztelettel hajtunk fejet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. 1849. október 6-án Aradon honvédtábornokok sorának élete ért véget, míg Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost végezték ki.
A szabadságharc harmincöt magyar tábornoka közül tizenháromnak kellett végighaladnia az „aradi Golgota” megpróbáltatásain. Az aradi hadbíróság kivétel nélkül mindannyiukat felségsértés vétkében találta bűnösnek, és a legszigorúbb büntetést szabta ki rájuk: teljes fő-, rang- és vagyonvesztésre ítélték őket.
Az ítéletek végrehajtásának módja azonban nem volt teljesen egyforma. A temesvári huszárparancsnok, Kiss Ernő esetében a bíróság eleve golyó általi halált határozott meg. Három társának – Dessewffy Arisztidnek, a váci csata hősének; Lázár Vilmosnak, az örmény származású ezredesnek és hadtestparancsnoknak; valamint Schweidel Józsefnek, a zombori születésű helyőrségparancsnoknak – pedig Haynau „kegyelméből” jutott ez a „könnyebb” halálnem.
Az aradi mártírok megrendítő sorsa, utolsó gondolatai és rendíthetetlen emberi tartása a mai napig élő példaként áll előttünk hűségből, bátorságból és hazaszeretetből.
Ha szeretne mélyebben is belepillantani az aradi vértanúk utolsó óráinak megrendítő pillanataiba, olvassa el a Mult-kor.hu összeállítását.