„Nem tudom, hogy napok óta mi van velem,
Miért könnyes még mindig mind a két szemem.
Azt mondják, hogy vége van, megyünk hamar haza,
Én már semmiben sem hiszek, ó mindenek ura!
Nem tudom elhinni, hogy szabad leszek,
újra az utcában járkálhatok, kelhetek,
Élhetek mint ember, nem mint rab madárka,
Itt a falak mögött becsukva, bezárva.
Elhiggyem, Istenem, hogy haza megyek,
És drága jó apám megfogja kezem?
Édes jó istenem, add, hogy így legyen
És soha többé el ne engedjen!”
Az Auschwitzot megjárt, végül Torbágyra hazatért Márkus Zsuzsanna (1926 – 2018) verse, amelyben a hazatéréssel kapcsolatos várakozásait írta meg
Ma, a holokauszt nemzetközi emléknapján az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának napjára (1945. január 27.) emlékezünk.
Bia és Torbágy kulturális és gazdasági fejlődéséhez a 18. század végétől 1944-ig az itt élő zsidóság is nagyban hozzájárult. Aktív és megbecsült tagjai voltak a közösségnek, jellemzően ők képviselték a vidéki polgárságot az alapjában paraszti társadalomban. A holokauszt során a helyi zsidó családokat elhurcolták, többségük koncentrációs táborokban vesztette életét. Őrájuk emlékezik, az ő történetüket meséli el a hatalmas kutatómunka után nemrégiben megjelent a Bia-torbágyi zsidóság emlékezete című könyv, amely városunk történetének egyik sokáig hiányzó darabját rajzolta meg. A Schultheisz, a Gansl, a Krámer vagy a Márkus család sorsán keresztül egy egészen különleges, régi világ képe rajzolódik ki – amelyet érdemes megismerni, és amelyre fontos emlékezni.