Október 6-án, az Aradi Vértanúk Emléknapján hajtunk fejet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt – azok előtt a honvédtábornokok előtt, akiket 1849. október 6-án Aradon, valamint Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök előtt, akit ugyanezen a napon Pesten végeztek ki.
A szabadságharc 35 magyar tábornoka közül tizenhármat az „aradi Golgotán” végeztek ki október 6-án. Mindannyiukat felségsértésben találta bűnösnek az aradi hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztésre ítéltettek.
A temesvári Kiss Ernő huszárparancsnok eleve golyó általi halálra volt ítélve, míg Dessewffy Arisztid, a váci csata hőse; Lázár Vilmos, az örmény származású ezredes és hadtestparancsnok; valamint Schweidel József, a zombori születésű helyőrségparancsnok Haynau „kegyelméből” részesülhettek e „könnyebb” halálnemben.
Az aradi vértanúk megrendítő történetei, utolsó gondolataik és emberi nagyságuk ma is példát mutatnak hűségből, bátorságból és hazaszeretetből.
Ha szeretne mélyebben is belepillantani az aradi vértanúk utolsó óráinak megrendítő pillanataiba, olvassa el a Múlt-kor összeállítását.