„Augusztus huszadika az egyik legkedvesebb, legfontosabb ünnepünk. Ki, mikor, mit talál meg benne, de az biztos, hogy ez az ünnep kortalan. Minden korszakban aktuális, és fontos:
- megemlékezünk a magyar állam megalapításáról
- ünnepeljük Szent Istvánt, gondolunk a máig érvényes intelmeire
- hangsúlyozzuk, hogy – Szent István óta - európai ország vagyunk és maradunk
- megáldjuk a bort,
- felszeljük az új kenyeret,
- és persze örülünk egy együtt töltött napnak tele kulturális, családi programmal.
Nálunk itt Biatorbágyon az idei augusztus 20-án nem tehetjük meg, hogy újra és újra ne emlékezzünk meg városunk idei kerek születésnapjáról is!
Idén 60 évesek lettünk. 60 évvel ezelőtt egyesült Bia és Torbágy, két ambíciózus község, hogy 60 évvel később egy még ambíciózusabb, dinamikusan fejlődő, innovatív kisvárossá váljon.
60 év egy város életében nem sok, ellenben a felgyorsult fejlődési ütemre figyelemmel rengeteg.
Nem csupán egyes szereplőkben felmerült tervekkel készülünk a következő 60 évre, hanem olyan település vízióval, melyet együtt Veletek, Biatorbágy lakosságával gondolunk kidolgozni.
Idén elkezdődött ez az óriási munka. Párbeszédet kezdeményeztünk a város minden lakójával. Ha mindenki még nem is, de sokszázan csatlakoztak már a közös gondolkodáshoz, és ez nagyszerű! Ezt a közös tervezgetést, jövőről való beszélgetést kell folytatnunk, mert ebből lesz egy város közös elképzelése, melyet közösen tudunk majd megvalósítani.
És amikor majd egy polgármester itt áll akár csak 20-30 év múlva is augusztus 20-án, hogy köszöntse a biatorbágyiakat, akkor érdemesnek tartsa megemlékezni arról, mire képes ez a város együtt! Mire képes ez a közösség, ha alkalmat kap saját otthonának alakítására.
Mi ezt a hatalmas feladatot idén elkezdtük!
Mindennek a kézzel fogható eredménye csak évtizedek múltán fog látszani.
Nagyon nagy felelősség, hogy amit ma nem kezdünk el, legalább a beszélgetés, a tervezés szintjén, abból nem lesz semmi, és ahhoz túl drága az élet, hogy évtizedeket vesztegessünk el kényelmes semmittevéssel, mondván, abból baj nem lehet!
De igen, a semmittevésből lehet igazán a baj, és visszatérve augusztus 20 örökségéhez, ez bizony egy fontos üzenet.
Lépni akkor kell, és nem csak kell, hanem kötelező, amikor az alkalom eljön. És gondolkozni a jövőről kötelesség!
Nagy változások mennek végbe ezeben a hónapokban Magyarországon. Van, aminek alakítói lehetünk, és van, aminek szemlélői. A célunk, hogy minél jobban hallassuk hangunkat saját, azaz a város érdekeinek érvényesítésében.
A változás lendületét, a változás szelét a saját vitorlánkba kell befogni. Ami jó az országnak, az jó Biatorbágynak, de városi ünnepünkön hadd legyek önző: állítom, hogy ami jó Biatorbágynak, az jó az országnak is!
Sokmindent fel lehetne itt most sorolni, de én egyetlen egyet szeretnék kiemelni:
Biatorbágy egyik óriási értéke, hogy mi itt egy valódi közösség vagyunk!
Egy működő közösség. Figyelünk egymásra, szem előtt tartjuk egymás érdekeit, és szerencsére a pártpolitikát is leveti mindenki a várostáblánál.
Ez az egység most fontosabb, mint valaha:
Akkor is egy közösség vagyunk, ha sok mindent esetleg különbözően látunk. De addig vitatjuk, addig beszélünk róla, míg közös nevezőket tudunk találni.
Persze, könnyen lehet, hogy adott feladatokat másképp gondoljuk megoldani, de a feladatok közösek és adottak, és a célok azonosak:
• egy virágzó,
• jókedvű,
• egészséges,
• dinamikus,
• kulturált, környezettudatos település legyen a mi városunk!
Ehhez szerintem a feltételeink is adottak: nyitottság, lokálpatriotizmus, a közösség tisztelete.
Megismétlem, ami jó Biatorbágynak, az jó az országnak is!
És ha a biatorbágyi közösségi érzés, és mentalitás érvényesül mindenhol, akkor Magyarország egy igen boldog országgá válhat!
Lehet, sőt kell is gondolkozni nagyobb dimenziókban:
• nemzet,
• Európa,
• kereszténység,
• zsidó-keresztény kultúra és így tovább.
De mindez belőlünk, Biatorbágyból, illetve a sok-sok Biatorbágyból, azaz a sok kisebb-nagyobb közösségből áll össze.
Ha mindez érvényesül, akkor a nemzet dolga is rendben lesz!
Augusztus 20-án szinte kötelező Szent István Imre hercegnek írott intelmeiből idézni.
Mára a következőt találtam:
„Az uralom dísze nem más, mint az emberek, a vitézek hűsége, az ő erősségük, serénységük, szívességük és bizalmuk. Mert ők az ország védő falai! Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid! Közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Ha vezeted őket, vezesd mindannyiukat gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Ez mai értékekkel kiegészítve annyit jelent, hogy soha ne felejtsük el, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, és azt kikkel tudjuk elérni! Valamint, hogy nem a gőg és felületesség, hanem a szolgálat az, amely előre viszi közös sorsunkat. Mindenki ott szolgálja a közösséget, ahol erre alkalma, lehetősége van.
Ez számomra idén a 60 éves Biatorbágy üzenete, városvezetésünk hitvallása augusztus 20-án is!"
fotó: Puskás Dávid