Ma már pünkösdre úgy gondolnak a keresztények, mint a Szentlélek első kiáradásának az alkalmára és ünnepére. Erről az Apostolok Cselekedetei második fejezetében olvashatunk a Szentírásban. Ez az ünnep húsvét (pészah) után az ötvenedeik napra esik, és a magyar elnevezése is innen adódik, mert a „hé penetkoszté” görög szó jelentése: „az ötvenedik”. Ebből származik a pünkösd szó. Tehát húsvét után az ötvenedik napon, Krisztus feltámadása után a Szentlélek eljövetele ezen a napon történt Jeruzsálemben az összegyűlt és egy akaratra jutott százhúsz tanítvány körében (vö. ApCsel 2,1-13).
Azt azonban már kevesebben ismerik, hogy a pünkösdöt az ószövetségben a „hetek ünnepének” nevezték az izraeliták, ami aratási hálaadó ünnep volt. Ez jutott kifejezésre az ünnep gazdag égő és hálaáldozataiban (vö. Lev 23,18-20), és a zsidók ma is szép virágokkal díszítik fel zsinagógáikat ezen az ünnepen. Vagyis a zsidóságon belül, a judaizmusban ez az ünnep továbbra is nagyjából az eredeti tartalommal létezik.